Két évvel ezelőtt egy nyári estén hallottam először Christianiaról. A társaságból az egyik fiú élt egy évet Dániában, és mesélte, hogy fiatal hippik foglalták el az egyik városrészt még 1971-ben. Azóta a saját törvényeik szerint élnek. Persze piszkálta a fantáziámat a dolog, szóval mikor kiderült, hogy Koppenhágába utazunk, feltétlenül látni akartam.
Christianiában csaknem 1000 ember él, és kb egymillió turista látogatja évente. A városrésznek érdekes története van. Egy háború során a svéd hadsereg átkelt a befagyott tengeren (gondolhatjátok milyen lehet arra a tél...), és könnyedén behatolt Koppenhágába. A dánok nem igazán örültek, ezért a börtönökben raboskodó (amúgy biztos unatkozó) foglyokkal felépíttettek egy védvonalat, erős bástyákkal. Mikor 50 év után nagy nehezen készen lettek vele, feltalálták az ágyút, és az egész elveszítette a jelentőségét.
Kövess minket facebookon, hamarosan videókkal is jelentkezünk! Ne maradj le az új történetekről!
Ez a bástyákkal egykor körülvett rész Christiania. (A bástyák már nem állnak). Sokáig katonai terület volt, az épületek nagy része XVIII.-XIX. sz.-i hatalmas raktárépület. Mikor a katonák otthagyták, üresen állt ez a gyönyörű zöld, hatalmas vízfelületekkel tarkított városrész, szigorúan elkerítve. Hajléktalanok szöktek majd költöztek be az elhagyatott épületekbe. 1971-ben aztán pár fiatal, akiknek nem volt saját lakásuk (akkoriban nagyon nehéz volt hozzá jutni), sem pénzük igazán, átvágták a kerítéseket, elfoglalták a területet és megalapították Chrisianiát. A dolog itt kezd érdekessé válni. Ezek az emberek más életet akartak élni, mint ami “normálisnak” számított, igazi közösséget alkotva, teljes szabadságban. Persze a kormánynak nem tetszett a dolog, de a rendőrség kevés volt ahhoz, hogy kilakoltassa a betolakodókat, ahhoz túl nagy volt a terület, és túl sok az ember. Addigra több százan voltak.
A fiatalok meghozták a saját törvényeiket, amiket azóta is betartanak.
Élték a hippik szabad életét (nem lehetett rossz itt leélni a 70-es éveket, hmmm), rengeteg művész látogatta őket, a házakat részben felújították, bár rendes fürdőszoba és fűtés a mai napig sok helyen nincsen. Van egy nagy, közös zuhanyzó, oda járnak az emberek. Az idegenvezetőnk mesélte, hogy a zuhanyt 40 év után most fogja beszerelni... Igen, tartanak idegenvezetést is, ahol elmesélik a történetüket és a céljaikat, amiért dolgoznak. Érdemes megnézni, télen hétvégenként van, nyáron pedig minden nap.
Az ügy a parlamentig jutott, és a huza-vona tulajdonképpen a mai napig nem fejeződött be. Többször próbálták ellehetetleníteni őket, szerencsére sikertelenül. Jelenleg ott tartanak, hogy nem építhetnek új házakat, és meg kell vegyék a területet az államtól, ami nem két fillér.
Az egykori katonai terület megtelt élettel. A könnyű drogokat legalizálták, de ez Christianián kívül egész Dániában tiltott. A drogok miatt azonban nem csak a rendőrséggel gyűlt meg a bajuk, hanem a maffiával is, akik a mai napig uralják az ezirányú kereskedelmet. Ha ezt a hippik a kezükben tudták volna tartani, nem lenne nagy gond kifizetni a terület árát a kormánynak...
Ezt így árulják, nagyon durva. (Nem lehet fényképezni, a képet a neten találtam)
Szóval volt probléma bőven, de a fiatalok töretlen lelkesedéssel vették az akadályokat. A törvényeket közgyűléseken hozzák, a Christianiának befizetett adókkal pedig az utolsó fillérig elszámolnak. (Ez a nem mindegy...) Azért, hogy a költségeiket minimalizálják, már nagyon régóta szelektíven gyűjtik a hulladékot, tulajdonképpen alig termelnek szemetet. Ezen kívül fizetik az áramot, adót a dán államnak, és az ÁFÁ-t is.
Az újrahasznosítás anyagi okokból is nagyon fontos, de ez egyfajta életmód is náluk. Itt van Koppenhága egyetlen olyan üzlethelyisége, ahol bontott építőanyagot vásárolhatnak olcsón azok, akiknek fontos az ár, vagy a fenntarthatóság.
Eleinte a zord körülmények miatt főleg férfiak lakták, de később beköltöztek a nők, és velük a gyerekek is. Óvodát nyitottak, szakköröket szerveztek.
Manapság is rendkívül népszerű a fiatalok körében. Mivel a helyek száma korlátozott (ugye nem építhetnek új házakat), a kiadó szobák száma kevés, és 50-60 fő jelentkezik, ha mégis felszabadulna egy hely. Azt, hogy kinek adják ki, a szomszédok döntik el, ők látják, kivel laknának szívesen.
Az évek alatt rengeteg művész látogatta meg őket, szobrászok, építészek, festők. Egy német utazó csoport minden évben visszajár, és segít az épületek modernizálásában.
A közbiztonság szerintem jó, azért mégis csak Dánia.
Christiania különleges hely. Ne egy ijesztő, sötét, sikátorokkal teli várost képzeljetek el, bár a Pusher street, ahol a hasist árulják, elég meredek tud lenni éjjel, ahogy fémhordóban égő tüzeknél melegednek az emberek. Menjetek ennél tovább, és látni fogjátok a kis családi éttermeket, a hangulatos kocsmákat, a szórakozó helyeket, a bájos lampionokkal kivilágított barátságos terecskéket, a színesre festett falakat. Christiania több annál, hogy legálisan lehet füves cigit szívni, bár tény, hogy elsőre ez fogja meg az odalátogatók zömét. Életfelfogás. Ezek az emberek évtizedek óta küzdenek egy álomért, és szabadon élnek, békében. Szerintem sokat tanulhatunk tőlük, ha arra jártok, ne hagyjátok ki.
(Itt újra szólok, ne télen menjetek, mi úgy átfagytunk a januári, majdnem két órás túrán, hogy a bundás csizmában nem éreztem a lábujjaimat, és csak egy nagy tál currys csirke tudott felmelegíteni, pedig nem szeretem a csípőset :) )
Ha pedig Ti jártatok valami érdekes helyen, írjátok meg nekünk, és feltesszük a blogba!
