Utam következő állomása Hawaii volt, a Nagy Sziget, amit az orchideák szigetének is hívnak. (Előző rész). Területe nagyobb, mint az összes többi szigeté együttvéve.
Konába érkeztem, a nyugati oldalra, és a keleti part környékén találtam magamnak egy gyanúsan olcsó szállást. Eszembe juthatott volna egyik kedvenc sorozatom jelszava: "ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz". De haladjunk sorjában.
A szállás a reptérről nagyjából két és fél órás vezetésre volt át a hegyen, ami a térképet böngészve nem tűnt soknak, de a helyszínen kicsit más benyomást keltett. Útközben semmi nincs, csak fekete sziklák (a vulkanikus aktivitás eredménye), se benzinkút, se étterem, de még egy bolt sem, ahol vizet lehetne venni. Tudom, utána nézhettem volna, de késő bánat...

Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le az új bejegyzésekről!

https://www.facebook.com/utazzunkegyutt.blog.hu

Megérkeztem a szállásra. Az is gyanús lehetett volna korábban, hogy nem voltak értékelések róla, de azt gondoltam, biztosan csak új. Hamar rájöttem, hogy tévedtem. A szoba koszos volt, büdös, az ágynemű láthatóan használt, se légkondi, se szúnyogháló. Közöltem a tulajjal, hogy én nem mardok itt.
Szóval elvezettem a közeli nagyobb városba, ahol végre volt egy kis térerő, hogy másik szállást keressek. Találtam egy hostelt a sziget túloldalán. Igen, ott, ahonnan jöttem... Szóval vezethettem vissza 2,5 órát a szakadó esőben, akkor már sötétben és ködben...
Érthető, hogy ilyen kezdetek után nem voltam túlzottan elragadtatva a szigettől, tehát úgy döntöttem, hogy a tervezett 10 nap helyett csak ötöt maradok, a maradék időben pedig átrepülök Oahura.

Megérkeztem a szállásra, egy nyolcágyas női szobában kaptam ágyat. Nagyon rendes volt a tulaj, azt is megengedte, hogy zuhanyozzak, pedig már elég késő volt, és a zuhanyzókat este 10 órakor lezárta lakattal... Akkor még nem értettem a dolgot, csak másnap vettem észre ezt a gyöngyszemet.

Próbáltam vacsorát szerezni, de zárva volt minden.
Amikor visszaértem a hostelbe, vettem észre, hogy a tulaj jókora repülő csótányokat kerget és próbál papuccsal agyoncsapni... Képet nem csináltam, mert lefagytam...
Egy fiatal srác segített parkolni, mert nem sokat lehetett látni a sötétben. Nagyon lelkes volt, megadta még a telefonszámát és a nevét is, ha másnap esetleg akarok vele menni delfinekkel úszni.
Ha néztétek a Cook kapitány c. sorozatot még régebben, emlékezhettek arra, hogy a felfedező Hawaiin halt meg, megölték a bennszülöttek. Ezen a helyen található ma a Captain Cook nevű kisváros, ahol az öbölben kora reggel lehet delfinekkel úszni. Gyönyörű lehet, de sajnos lemaradtam róla, mert mindenképp át akartam tetetni a jegyem, nem akartam sokáig a szigeten maradni, és a Hawaiian Airlines két órán keresztül szenvedett a kérésemmel. Ezt ő küldte, erről maradtam le.

Reggeli után egy kávéültetvényre mentem. A konai kávé a vulkanikus talajnak köszönhetően különleges, telt ízű, és mivel csak korlátozott mennyiségben tudják termelni, elég drága is. Az ültetvényen bemutatják a kávé útját a bokortól a szüreten és a pörkölésen át a kész feketéig. Persze kóstolót is adnak, hátha veszünk valamit.

Több meseszép vízesés is található a szigeten, én az Akaka vízesést néztem meg, ami 145 méter magas, a legnagyobb a szigeteken.

Tele van minden gekkókkal.

Érdekes még a hawaii kultúrát bemutató történelmi park. A kenuk kikötésére is alkalmas, védett Honaunau-öböl egykor az őslakosok vezéreinek a rezidenciája volt. A hawaii ősi kultúra nagyon szigorú törvények alapján működött, ha valaki ezeket megszegte, halállal kellett bűnhődnie. Nem vesződtek börtönnel vagy egyéb büntetéssel... A mai park területe felszentelt hely volt, aki ide elért, új esélyt kapott az életre.

Ami nekem nagyon tetszett az a Mauna Kea. Hawaii tele van vulkánokkal, ugye a vulkáni mozgás alakította ki a szigeteket. A Mauna Kea egy szunnyadó vulkán, a csúcsa 4205 méter magasan van, közelébe fontos csillagászati teleszkópokat építettek.
Szinte hold béli a táj, én ilyen helyen még soha nem jártam. Van egy látogató központ a hegy közepe táján, de a csúcsra csak négy kerék meghajtású autóval javasolt felmenni. Szerencsére a srác akit megismertem, éveket dolgozott Szaúd-Arábiában, és megtanult akár homokdűnéken vezetni, szóval fel tudtunk menni a csúcsra, a csillagvizsgálók közelébe, a felhők fölé.

A kávé mellett a sziget másik nagy kincse a makadámdió. Meglátogathatunk egy ültetvényt, illetve az egyik helyen bemutatják a gyártás folyamatát is, hogyan kerül ez a finomság a zacskóba akár natúr, akár különféle ízesítéssel. Persze bevásároltam ha már ott vagyok, azt mondták nagyon egészséges, tele van rostokkal, kálciummal, káliummal. Napi három csomaggal is képes voltam elfogyasztani és a mai napig imádom. Jó, hogy nem híztam tíz kilót...

Hawaii leghiresebb látványossága a Vulkán nemzeti park. Két, jelenleg is aktív vulkán található a szigeten, a Kīlauea és a Mauna Loa. Gyakran lehet látni folyó, forró lávát, pár éve a hírekben is volt, hogy kitört a vulkán, és ki kellett menekíteni az embereket. A park területe tulajdonképpen megszáradt láva, fekete kő, ezen mennek az utak és lehet körbevezetni az autóval. A kráter mellett van a látogató központ, ahol látszik a hegy belsejében az izzó láva. Ez volt a kedvencem az egész szigeten, ilyet nem gyakran lát az ember.

Természetesen gyönyörű, fehér homokos partok is vannak, ahol az ember ki tud kapcsolódni a több órás vezetés után.