Nem csak 30 fokban lehet élvezni a tengerpartot...

Ezerszer megfogadtam már, hogy soha többé nem utazom busszal ilyen távolságra, de ismét győzött az ár és az egyszerűség. Több átszállással jutottam volna Syltre, és elég drágán. Szóval döntöttem: Hamburgig busz, onnan vonat.
Nem ecsetelném milyen volt 22 órát ülni a buszon, akinek volt hozzá szerencséje, az pontosan tudja, akinek még nem, annak kívánom, hogy soha ne tudja meg :)
Syltet egy vékony vasúti híd köti össze a szárazfölddel. Autóval is megközelíthető, de ez esetben a kocsi is vonatozik. Hamburg és Westerland között a vonat szép tájakon halad át, de a legérdekesebb része, amikor a töltésre ér, és kétoldalt csak a tenger látszik.
A pályaudvarból kilépve egy bájos zöld szoborcsoport felhívja a figyelmünket a sziget legfőbb időjárási jellegzetességére, az erős szélre. Szinte állandóan fúj, nem véletlenül rendeznek itt szörf-világbajnokságot.

 


 

A szállásunk a pályaudvar közelében volt, onnan könnyen be lehet járni a környéket.
A főutca, tele boltokkal, hétvégén zenészekkel, a tengerpartra vezet. Az árak elég magasak, több mint amit Európában megszokhattunk. Amit mindenképpen ki kell próbálnunk, ha erre járunk, a halétterem. Leves, előétel, tészták, minden kapható – halból vagy tenger gyümölcseiből elkészítve. Igazán egyedi és hangulatos, rettenetesen tele van a nap bármely szakában, de megéri kivárni a sorunkat, mert az étel isteni. (Grosch, Friedrichstrasse)
A tengerparton ínycsiklandó illat fogadja a látogatót: helyben sütött óriáspalacsinta. Nálam a nutellás-banános vitte a pálmát, de több ízben kapható. Ha úgy döntünk, megkóstoljuk, húzódjunk be egy “védett” helyre, mert a sirályok igen agresszívak, és képesek megszerezni az ételt akár a kezünkből, akkor is, ha mi ezt nem akarjuk. (Velem megtörtént, fél palacsintám bánta, plusz egy kisebb szívroham). A tengerparton található plakát szerint kisgyerekekkel szemben különösen támadóak, vigyázzunk velük.

 
                   (a díszes társaság)


Mivel a sziget az Északi-tengeren helyezkedik el, elég gyakori “vendégek” errefelé a fókák. A legtöbb ajándékboltban kaphatók plüssből, képeik szerepelnek hűtőmágnesen, naptáron, levelezőlapon.
Westerlandtól délre egy apró erdő található, olyan mint egy kis mesebeli világ, nagyon érdekes fákkal.
(Persze Németország, szóval kidolgozott ösvények, tisztaság…)

 




Sylt fríz terület, szeretik hangoztatni, h nem németek, hanem “syltiek”.
A tipikus fríz ház:

 


 

 
Egy másik ház – ez olyan, mintha mézeskalácsból lenne:
 

A közbiztonság hihetetlen, a kerítések kb 40 centisek, az ajtókon nincs rács, az ablakon csak dísz a függöny.
Szinte mindenhol terem a csipkebogyó, a kertek tele vannak ültetve virággal. A közparkok gondozottak.
Tipikus nyaralósziget, de nincsenek igazán felkészülve a nemzetközi turizmusra, minden csak németül van kiírva, bár a többség beszél angolul is. Legérdekesebb része a tengerpart.

(A képen 5 fok van, ezért nincsen tele fürdőzőkkel)



 
(A tengerparti dűnék túloldalán)


Senkinek ne vegye el a kedvét, hogy a képeken láthatóan nincs jó idő, hirtelen jött ötlet volt, és nem bántam meg. Nagyon jól éreztem magam, bár gondolom 20 fokban ezt még lehetett volna fokozni...
 

A környék:
Komppal egy óra alatt átjuthatunk Dániába, vagy ellátogathatunk a közeli Hamburgba. Ez utóbbi hires a hatalmas tengeri kikötőjéről, kellemes sétaútjairól, csodálatos épületeiről.

 
(készülnek a fák a tavaszra a Rathaus előtt)

Kövess minket Facebookon is!