A Fülöp-szigetek fővárosa, Manila majdnem 10.000 km-re fekszik Budapesttől. Két napot töltöttem ebben a távoli városban és – nem szoktam ilyesmit mondani – de annyi bőven elég is volt. Ahhoz, hogy a tengerparti nyaralóhelyekre, például Boracay szigetére eljussunk, muszáj belekalkulálni Manilát az útitervbe, miután nincs túl sok opció az odajutásra. Gondoltam, ha már amúgy átutazunk a fővároson, akkor érdemes megállni egy pár napra és körbenézni kicsit.
Már a reptértől a szállodába vezető út is órákig tartott, mert a dugóban csak lépésben lehetett haladni, és szembetűnő volt a kosz és a szegénység. Sok ázsiai országban jártam már, de ilyet még nem láttam. Meg is kérdeztem a taxist, hogy milyen a városban a közbiztonság- becsületükre legyen mondva, hogy angolul a legtöbb ember jól beszél a hajdani amerikai megszállás következtében, bár az akcentusukat egy kicsit nehezen érteni. Mondta a sofőr, hogy jó.. de ha kimegyek a szállodából annyira nem jó! Gondoltam ez nagyon biztató információ, úgy tűnik, hogy két napig a hotelben fogok üldögélni. Ami végülis nem lett volna nagy baj, mert a szálló az üzleti negyed közepén volt, bevásárlóközponttal, és egy éttermekkel teli szórakoztatóközponttal körbevéve. De persze másnapra meggondoltam magam, közbiztonság ide vagy oda, indulás várost nézni.

Intramuros, a Santiago erőd bejárata

Az erődöt a város jelképének is tartják

Az Intramuros városnegyedre esett a választásom, az a térképen nem tűnt túl távolinak, mint utóbb kiderült így lépésben haladva kb. negyven perc alatt meg lehetett közelíteni.  Ismét kétségeim támadtak a városnézést illetően, amikor bizonyos utcákon elhaladva a taxis ránk zárta az ajtót, mondván hogy ez a környék nem biztonságos, itt kirángathatnak a kocsiból, és kirabolhatnak.  Visszafelé menet amúgy ugyanezeken a részeken a másik taxis is bezárta az ajtókat. No comment.
Viszont az Intramuros tényleg minden várakozást felülmúlt. Amilyen kosz és szegénység van itt, olyan sok a látnivaló, és izgalmas a történelem! Ezt a meseszép erődöt a spanyolok alapították 1571-ben, és azóta több háborút és természeti katasztrófát túlélt már, de még mindig Manila egyik jelképeként várja az idelátogató turistákat. Az Intramuros szó egyébként latinul azt jelenti, hogy "a falakon belül", innen ered a negyed elnevezése.

Kövess minket Facebookon, hogy még több képet láss, amelyek a bejegyzésből kimaradtak, és hogy ne maradj le az új, izgalmas írásokról sem!

https://www.facebook.com/utazzunkegyutt.blog.hu

A bejáratnál lovaskocsit bérelhetünk, hozzá egy angolul jól beszélő idegenvezetővel –egyben, csomagban érkeznek, csak idegenvezető vagy csak lovaskocsi nincs!:) Nem vagyok az idegenvezetésnek híve, de most hagytam magam meggyőzni, pláne hogy a hőségben gyalog bejárni ezt a hatalmas területet lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Viszont az idegenvezető így utólag visszatekintve tényleg minden pénzt megért! Régen hallottam már ennyi érdekes információt, a túra egyetlenegy percén sem unatkoztam.

Ilyen és ehhez hasonló lovaskocsik várják a turistákat a bejáratnál

Először a Santiago erőd bejáratához mentünk. Az erőd bejárata nem látható már az eredeti, XVI. századi állapotában, a háborúk és a földrengések megtették a hatásukat.  A II. világháború alatt az amerikai hadsereg főhadiszállása volt itt, egészen addig, amíg a japánok el nem foglalták azt, majd 1945-ben porig rombolták az erődöt. Ez valahogy nálunk a történelemórákon kimaradt, a Fülöp-szigetek világháborúban betöltött szerepéről nem sok szó esik itt mifelénk. Az erődöt az ötvenes években újraépítették, és mostmár turistalátványosságként várja az érdeklődőket.
Itt található a helyiek nemzeti hősének, José Rizalnak a tiszteletére létrehozott múzeum is.  Elképesztő, hogy mennyire tisztelik a gyökereiket, például a múzeumba baseballsapkába mentem be, mert kint tűzött a nap, de az idegenvezető megkért, hogy a Rizal tiszteletére bent vegyem le a sapkámat! A múzeum is nagyon érdekes, a forradalmár életét mutatja be, egészen utolsó napjaiig, kivégzése előtt ugyanis ebben az épületben raboskodott.

A múzem a nemzeti hős, Rizal életét hivatott bemutatni

Szívszorító látvány a parkból kivezető úton látható fém lábnyomok, ezen az úton vitték Rizalt a kivégzésre.  A lábnyomok jól láthatóan kis távolságra helyezkednek el egymástól, mert a lába nehéz vasláncokkal volt összebilincselve és csak így tudott haladni – komolyan mondom ennyi részletes információval csak még emberközelibb és meghatóbb volt az egész, nem az a szokásos „gyorsan elmondom és haladjunk” túra.

A fém lábnyomok Rizal kivégzéséhez vezető utolsó útjára emlékeztetnek

Lovaskocsival mentünk tovább, a Szent Ágoston templomhoz, amely a Fülöp-szigetek legrégebbi temploma. 1571-ben épült, de kínai kalózok lerombolták, majd később kétszer is leégett. A mai formáját 1953-ben nyerte el.  Elég viharos a történelme ennek a városrésznek, nem mondom!  A templom sajnos zárva volt, de kívülről is meseszép. Ami nekem nagyon tetszett, hogy a szokásos vízköpők és szentek faragványai mellett kínai szobrocskákat is látni lehet a bejáratnál, abból a célból, hogy betérítsék a keresztény vallásba a helyieket. Legalább valamit ismerős szobrot is látnak, a bejáratnál, gondolhatták! Ez olyannyira jól működött, hogy a helyiek nagy többsége hívő katolikus, és alig volt olyan ember, akivel szóba elegyedtem, és ne emlegette volna izgalommal a pápa közelgő januári látogatását Manilában. A templom nem mellékesen az UNESCO világörökség része 1994 óta.

A Fülöp-szigetek legrégebbi temploma

Ugye ti is látjátok a kis kínai szobrocskát Szent Ágoston szobra alatt?

A kereszténység térhódítását jól mutatja az is, hogy a bevásárlóközpont közepén is szabadtéri templom várja a hívőket egy kis imádságra. Szó se róla, csodaszép, hófehér az egész, kupolás, de viszont oldalai nincsenek, nyitott, és egy kis tó veszi körül- de hogy ez a gyöngyszem (nem túlzok, tényleg gyönyörű) mit keres az éttermek, bárok és üzletek között, azt nem tudom!

Egy kis kitérő : a templom a bevásárlóközpont közepén

A pazar kis templomkertből át is sétálhatunk a szomszédos étterembe

Ezután a kis kitérő után kanyarodjunk is vissza vagy ötszáz évet az Intramurosba! Az erőd egyik falára is felmentünk, és mint megtudtam, az előtte lévő hatalmas vizesárokban- ami mostmár egyébként golfpályaként funkcionál- régen krokodilokat tartottak, hogyha az ellenségnek véletlenül kedve támadt volna átúszni az árkot, még véletlenül se sikerüljön nekik ép bőrrel ez a produkció. Milyen ötletes, nem?
A túra során többek között érintettük még a Manila Katedrálist, ami ugyan különösebben nem fogott meg, de a pápa itt fog misézni januárban- ezt kb. akkor hallottam már századszorra, ezért mindenképpen meg kellett nézni.

Az ominózus Manila Katedrális a lovaskocsiból nézve

Városi forgatag, háttérben a Manila Katedrálissal

Utána a Casa Manila felé vettük az irányt a lovaskocsival, amely egy csodás reprodukciója egy, a spanyol gyarmatosítás idejéből való háznak. A belső udvara a legszebb szerintem, igazán autentikussá teszi, hogy kóbor macskák süttetik a hasukat mindenfelé az udvarban. Egyébként kávézó, szuvenírbolt és biciklikölcsönző is található itt, ami már ugye nem az a gyarmatositáskori életérzés,de hát valamiből meg kell élni. A biciklikölcsönző különlegessége, hogy a bicajok bambuszból készültek, így pehelykönnyűek. Lehet, hogy kéne itthonra is ilyen, könnyebb lenne felcipelni az ötödikre!

A Casa Manila belső udvara

Bambuszból készült biciklik

Jeepney

Ha másért nem is, ezekért a nevezetességekért érdemes egy rövid kitérőt tenni Manilában! A kijáratnál még sikerült egy-két Jeepney-t is fotózni, ami a helyiek járgánya – igazából buszként funkcionál egy meghatározott útvonalon, pár forintért visz el, és a tető megkopogtatásával jelzik, ha le szeretnének szállni.  Azért annyira bátor nem voltam, hogy egy ilyenbe is beszálljak! Talán majd legközelebb! Vagy mégsem…

Kövess minket Facebookon, hogy még több képet láss, amelyek a bejegyzésből kimaradtak, és hogy ne maradj le az új, izgalmas írásokról sem!

https://www.facebook.com/utazzunkegyutt.blog.hu